I’ll think of you tonight.
Megcsinálom!
ihol jönnek a törökök mindjárt utol érnek.
öööö nem igazán tudom mi van mostanában. fáradt vagyok. nagyon eléggé. jön a télidepresszió. vagy a nőigondok. még nem tudom. vagy mind a kettő. elég para. igazából azért nem írok, mert nincs miről. szégyen. azért összefoglalom, ami eszembe jut. kedden átmentem nővéremékhez, mert a prüntyire vigyáztam. nagyon kis édibédi volt, mikor elalvófélben bébihangokat adott ki. imádom. aztán fél12kor feküdtem le aludni, még a Balázzsal lanpartiztunk -értsd. egymás mellett gépeztünk- miután hazaértek a moziból. a kanapéjukon mindig tök jót alszom. most se volt másképp. csak reggel mivel 7-re mentem iskolába és negyed7-re állítottam be az ébresztőt valamiért már 6kor fennvoltam. nézem. 5.58 jó. 6.00 oké – 6.02 6.05 6.09 6.12 6.15 ÉLJEN FELKELHETEK. ez volt. majd Balázs háromnegyedkor félkómásan . kiengedjelek? jajaja. viccesvolt. majd suliután -mivel csak 4 órák volt a nulladikkal együtt- beültünk Réka, Etni, Berni, Gyula, én a roomba kávézni. jó kis délelőtt volt (:
itt hagytam vagy egy órája ezt a bejegyzést. el is felejtettem. de most rohanok, majd remélhetőleg mostantól sűrűbben fogok írni. na csók nektek.
üdv megint
hogy vagytok ismét? kedd van, a pontos idő 22.48 – valószínűleg mire befejezem a postot már nem ennyi lesz. – csupán fél órámba tartott, hogy normális bejegyzést írjak yeahfuckyeah!
egyre jobb lesz ez az egész, ami körülvesz. vele legalábbis. majd meglátjuk mi lesz, csak mert á mindegy. 
ti nem érzitek úgy mostanában, hogy konkrétan aludnotok KELL?? borzalmas, állandóan álmos és fáradt vagyok.. a suli is egy rakat szívás, legalábbis a tanulás miatt – töri, matek NÉMET?? mi a fasz. ajj fakk, holnapi lesz a legszarabb nap. 7-től 3-ig benn rohadok, majd ZENEKAR?? jesszusom.. fél 7-től. hát kurvajó.
de hogy legyen valami jó is az egészben, ki jött az új paramore videoklipp a playing god-hoz . nagyon jó. )))
We’ll be young forever
MTV EMA Madrid 2010
néztem az előadókat, hallgattam amit alkotnak és igen, imádom. imádom a zenét, imádom ahogy élnek a színpadon a zenészek.
mit ne mondjak, ez hihetetlen. szerelem. imádat. majdnem mint a fotózás. hihetetlen mekkora energiákat képes mozgósítani az emberben egy szám, egy dallam, egy szöveg.
pont ezen gondolkoztam a múltkor is. hogy nekem a Paramore mennyiszer segített, hogy mennyi energiát adott amikor úgyéreztem itt a vég. meghallgattam egy számot és végigjárt, újból úgyéreztem hogy nabasszátok meg, itt az ideje megmutatnom mi lakozik bennem. és igen sikerült.
- nem tudok áradozni, negyed kettőkor már nem. és 7kor kelek. de sokáig tartott az esszéírás szóval sok csók nektek. az érthetetlenségig bízom benne hogy kitörök magamból.
