rég nem írtam valóban. mindig csak ígérgetem, hogy majd írok igen majd lesz rá időm. de egyszerűen nem tudok írni. illetve össze kéne szednem a gondolataimat. szitkozódnék napestig, arról pedig nem akarok írni. nem akarok a sztereotípiákról írni, hogy elégedetlen vagyok. arról sem, hogy mennyire elbizonytalanít a jövőm. szeretnék egy álomvilágban élni. belebújni valamibe, ahol jó. mi tesszük ezt az egészet bonyolulttá. látod? menekülni kéne. hova? vessünk véget az egésznek? értelmetlen, elkeseredett. miben találjak megnyugvást? mitől érezzem magam többnek? a ruháktól? a tudástól? mitől? fogalmam sincs. csak ki kéne szabadulni, elmenni valahova, kiszellőztetni a fejet. sok a kuszaság. sok a megválaszolatlan kérdés és szeretnék az élet dolgairól beszélgetni, megérteni dolgokat. mindig beleképzelem magam egy másik életbe. sose ezt tervezem magamnak. ember tervez aztán nagy elváratlanságok lesznek? köpnirá. szerelem, az meg a másik fele. sztereotípiák. csak fogadnám már el magam és szarnám le a dolgot. csak érezném azt, hogy én vagyok a legerősebb és hogy i wear the biggest smile. könnyű beszélni, élj helyettem. neked biztos könnyebb. én mindig csak segítenék, közben elhanyagolom magam és nekem nem kell a segítség. vagyis kéne, csak nem kérek belőle. büszkeség. menjünk innen. menekülj… 
Legfrissebb
gtk – kkk
igazából, amióta kijöttek a ponthatárok, azóta ezen agyalok. mármint, hogy hova is kéne jövőre felvételiznem, hány pontot kéne összeszednem, miből hány százalékot elérni. töri és angol emelt. 80-90 százaléknál . jobb lenne 90 százalék környékén. magasak az elvárásaim saját magamtól. ráadásul, ha most tényleg bevezetik, hogy kötelezően kell egy természettudományi tárgy. akkor idén meg fogok pusztulni, de legalább megéri-
Balázstól – sógorom – kérdeztem, hogy szerinte hova kéne felvételiznem. egyből azt mondta, hogy közgáz. na igen, én is ezen gondolkoztam, kereskedelem és marketing. az legalább érdekel. mert a Balázs azt mondta, hogy fotózást nem igazán érdemes egyetemen tanulni, a kettőt együtt – mármint a marketinget és a fotózást – tudnám használni.
ajj istenem, nem igazán tudok magammal mit kezdeni. mármint úgyértve, kiakadtam, parázok, félek a jövőtől. miért van az, hogy egy csomóan tök könnyen veszik? nem értem. de azt hiszem, hogy most még elszántabbnak és kitartóbbnak kell lennem, mint bármikor. és optimistának, illetve hinnem kell magamban. elhiszem, hogyha valamit nagyon szeretnék akkor azt meg is kapom, ha hiszek benne.. most szeretnék hinni abban, hogy bejutok vagy a corvinusra vagy a bgf-re.
azt hiszem, ez az évem arról fog szólni, hogy megbolondulok 
DDD
van még valaki rajtam kívül, aki jövőre fog érettségizni?
way out of here
úgy elmondanám neki, hogy hiányzik. de nem tehetem. nem szabad. inkább sütök és főzök, hátha ezzel csak egy kicsit is kitörhetek a szürke hétköznapokból. azon vagyok, hogy minnél jobb legyek. magam miatt, nem miatta. és igen, borzasztóan hiányzik még akkor is, ha nem rég láttam. csak nem tudok róla semmit, nem tudom milyen volt a nyaralása, nem tudom miket csinált mostanában, mi történt vele. rég nem beszélgettünk normálisan. csak egyszer szeretnék hazafele utazni vele. akkor lehetne beszélgetni. nekem az a bő félóra is elég lenne. azt hiszem. ahogy jön be az esőillat és hallgatom ezt a számot 2009 szeptembere-októbere jut eszembe, ami kissé furcsa mert jó is és rossz is. de inkább nyomasztó. de szeretem amúgy ezt a számot. vannak még ilyen számok, ami konkrét évre és hónapra emlékeztetnek. vicces.
kezdek lenyugodni azt hiszem. aludni kéne. menni kéne.. elengedni
aktualitás
elveszett az ihlet, hogy miről írjak. magamról kéne, de nem történnek velem egetrengető dolgok. illetve volt. a paramore koncert. de arról meg képtelen vagyok írni.
de akkor írok egy kicsit. amióta láttam Hayleyt élőben, azóta eldöntöttem, hogy akkor tényleg belevágok és elkezdek tornázni, diétázni, hogy vékonyabb legyek. és most 10napig nem ittam, hanem csináltam egy diétát és tornázok is. elméletileg most fogytam 2 kilót kb. ja meg akarok egy bakancsot, gyűjtök is pénzt alig várom, hogy összegyűljön 
rákaptam a főzőcskézésre. szombaton csináltam a fiúknak browniet – még mielőtt megkérdőjelezné bárki is a diétámat, nem én nem ettem a brownieból – ma meg tésztasalátát. holnap még nem tudom mit csináljak, apának még ki kell kérnem a véleményét. csak mert rá is én főzök D holnap utánra is van már terv. ja meg, megyek Horvátországba péntek-szombat-vasárnap a rákövetkező hétvégén pedig velencére kempingezni. már várom őket
nyugodt vagyok, mármint nincs semmi olyan, ami idegesítene, vagy kiakasztana, vagy összezavarna. mivel nincs jobb dolgom, várok dolgokra. de addig is élvezem, ami van. jövőhéten megyek moziba egy sráccal meg holnap találkozunk zp-ben is mármint már régebbről ismerjük egymást, csak nem mindig jut idő a találkozásra úgyhogy ezeket most eléggé várom. azt hiszem változtam egy kicsit, persze nem tudom elmondani miben, de határozottan érzem. úgy az egész környezet kissé megváltozott, amit nem bánok, csak egyelőre furcsa. keresem hol a hiba. de most jó ez a punnyadás, ez a semmi. kikapcsolódás. ilyenek. oké néha nem azért kissé egyedül érzem magam, de jó ez. – vagy csak ezt próbálom bebizonyítani? áh kit érdekel -
mondjuk a probléma még mindig az, hogy szerelmes vagyok, de majd csak jobb lesz ez
ja és pár kép -mindet én csináltam, a paramore-osokat is!!-
Rock for People 1. nap
megérkeztünk. végre valahára. illetve olyan 5 körül jelentkeztünk be, mert előtte még elmentünk Kutna Horába, ahol megnéztünk egy csomó templomot - legnagyobb örömömre – ott is kajáltunk -finomvolt- jókat nevettünk. főleg a pasikon anyukámmal és a barátnőjével . mert hogy a szüleimmel jöttem és az ő legjobb barátaival. mert elhívták őket, ami nem baj, mert szeretem őket.
söröztünk, sétáltunk. ja nem mellesleg elmentünk a jegyemért. beza, apukámnak nem igazán jött be a fesztiválhangulat, mert már az első napon összefutottunk részeg fiatalokkal. ami engem nem különösebben zavart, csak őt. ja meg volt valami kedves fiú, aki segített megtalálni, hogy hol vehetem át a jegyem. komolyan, ez a cseh nyelv … wáh. de a lényeg, hogy megvan. kár, hogy angolul nem tudnak olyan jól – mint én, háhá xD – de megértjük egymást.
nem mellesleg, már ma láttam egy srácot paramore-os pólóban úgyhogy elterveztem, hogy holnap veszek én is paramore-os pólót illetve rock for people-s pólót. ha van annyim, akkor még nézek más paramore-os cuccot csak úgy a feeling kedvéért. wáwáwá. illetve gondolkozom a taktikán, hogyan kerülhetnék biztosan az első sorba, ha sum41-n is az első sorba állok – bár már ott is kérdés, hogy kerülök az első sorba? – vagy sum41 után rögtön sprint az első sorba. kíváncsi leszek, nagyon nagyon.
este pizza volt a kaja, meg sör. csak mert itt legalább 10 féle sör van, ha nem több. de tényleg. most meg kutattam a wifit, de megvan, mily kedves. nos akkor ennyi is lenne mára, holnapra drukkolni nekem nagyon nagyon
“én még nem ettem olyan müzliszeletet, ami szétesett volna konkrétan zabpehelydarabjaira”
jelentem tisztelettel 1ötödrészt érett vagyok múlthét csütörtök óta
akartam már írni, pont egy hete. de nem megy. zajlik az élet? vagy csak nem akarok róla beszélni? lehet ez is, az is. mindkettő. amennyire borzalmasan rosszul érzem magam olyan végtelenül nyugodt is vagyok. kéne mostmár írnom hosszabban, csak nagyon fáradt vagyok és tegnap se értem haza valami nagyon korán és keveset aludtam. szóval mostanra csak ennyi. helyzetet jelentettem.
I’m still the same, you’re not going to take me down again
Azt mondják adni jobb, mint kapni. Én ezt el is hiszem, tényleg jobban szeretek adni, mint kapni, de egy idő után már nem tudok adni, mert nem kapok vissza semmit. Ilyenkor felmerül bennem a kérdés, hogy akkor mi értelme adni? Mert én ha nagyon szeretek, én mindent odaadok. Mindent. De vissza mit kapok? Semmit. Nem kaptam vissza semmit azoktól, akiket szerettem. Csak hazugságot, a kihasználtság érzését.
Nem értem, hogy engem miért? Soha nem ártottam senkinek – vagy ha igen, nem szándékos volt és sajnálom – én mindig próbáltam a legtöbbet adni. De minek? Én, aki tényleg mindig csak ad, ad és ad és mindig kitárja mások előtt a szívét, próbál segíteni, megoldást találni a problémákra miért én kapom ezt? Mivel érdemeltem ezt ki? Én pont nem tartom magam annak a lánynak, aki csak úgy viccből osztogatná a szeretetet és önmagát akárkinek… Bennem ennél sokkal több van, én csak már annyira vágyom arra, hogy én is kapjak valamit. Csak egy kis szeretetet, nem barátit, nem családit, olyan másfélét. Tudjátok… Csak egy kicsit hadd lehessek én is boldog ilyen téren..
Valamiért mindig beletalálok az ilyenekbe, akik önzőek, vakok és legfőképp érzéketlenek. Persze, a miért pont én? kérdés szintén önző. De, ha már adok, egy kicsit hadd legyek önző. Kíváncsi vagyok, hogy mindezek után, hogy fogok tudni megbízni másokban. Mert már most is nehezen ment, akkor most meg végképp… A szerelemmel mindig egyedül maradok, mi hiányzik belőlem? Nekem miért nem járhat ki egy icipici? Mitől vagyok rosszabb, mint a többiek? Nem vagyok elég vékony? Nem vagyok okos vagy vicces? Vagy nőies? Vagy valami plusz hiányzik belőlem? Micsoda? Miért nem találok senkit? Vagy engem miért nem talál meg senki? Honnan tudjam kinek adhatok mostmár? Ki érdemli meg? Egyszerűen elvesztem a kérdésekben, mert én nem találom azt, amit mindenki körülöttem. És igenis mostmár kezd nagyon elegem lenni, magamból és mindenkiből. De kiálltam magamért, most hatmillió fokkal könnyebb, mint volt. Szabadnak érzem magam, hogy eltűnt a probléma és a tudatlanság. Ó édes tudás.
you can’t break my soul
Shadows on the pavement burn a watermark of you
And every city siren calls your name down every avenue
Falling into contemplation, broken to my knees
But I need no resolution here though it cuts me to the seams
I’m still the same
But you’re not going to take me down again
I’m feeling old
That doesn’t mean you can break my soul
See my youth begin to fade through the eyes of a child
And I study every lesson learned that wipes away my smile
And I learn that all your walls are just the cover of a book
Every word a broken promise, every page a heart you took
I’m still the same
But you’re not going to take me down again
I’m feeling old
That doesn’t mean you can break my soul
Break My Soul
Buried like a splinter
Rips apart like paper
Blows away like ashes in my hands
No I won’t see you later
Go build another castle out of sand
Like ashes in my hands
I’m not drowning in your sea
Believing in you will not be the death of me
Not waiting for the curtain drop
Or waiting for the hurt to stop
Not drowning in a teardrop for your love
I’m still the same
But you’re not going to take me down again
I’m feeling old
That doesn’t mean you can break my soul
this is not a lovesong
öööö igazából, annyi minden történt mostanában, hogy a legközelebbi bejegyzésben, amit ma estére tervezek, leginkább az érzelmi oldalát fogom megközelíteni, mert ezt az összevisszaságot, ami mostanában körülvesz, nevettségesnek tartom. így bizony. ja és a nyár szar.
